Manapság egyre több ember véli felfedezni magán a tejcukor-érzékenység tüneteit és emiatt csökkenti  a tejtermékek fogyasztását. Annak, hogy a betegség egyre nagyobb arányban jelentkezik a lakosságnál több oka is lehet. Egyrészt sokkal egészségtudatosabban élünk és ha bármi panaszt tapasztalunk hamarabb kivizsgáltatjuk magunkat. Másrészt ekkora joghurt és egyéb tejtermék kínálat talán még soha nem volt és a tejmarketing is azt próbálja belénk súlykolni, hogy a tej élet, erő, egészség, vagyis fogyasszuk minden nap.

A tejcukor-érzékenység mellett szeretném megemlíteni a tejallergiát, mivel gyakran összemosódik ez a két állapot.

Az előbbi abból ered, hogy a szervezet a tejcukrot – más néven laktózt – nem tudja megfelelően lebontani, mert az ezt végző laktáz enzim hiányzik vagy csökkent a működése. A tejcukor két molekulából áll, melyet a laktáz enzim bont felszívódásra alkalmas cukrokká: szőlőcukorrá és galaktózzá. Ha ez a művelet nem történik meg a vékonybélben, akkor a tejcukor bontatlanul halad tovább a vastagbélbe, ahol már megtörténik a baktériumok által a bontás, ami viszont gázképződéssel jár.

A laktázbontó enzimek mennyisége egyénenként eltérő, ezért lehet az, hogy valakinek már kis mennyiségtől súlyos tünetei vannak, míg másoknál csak egy nagyobb dózis után jelentkeznek a tünetek. Gyakori, hogy valakinek a tejtől, tejszíntől, tejföltől problémája van, de a feldolgozás miatt kevesebb tejcukrot tartalmazó túró, sajtok, joghurt vagy a kefir megemésztésével nincs problémája.

Rossz hír, hogy a kor előrehaladtával egyre csökken a tejcukrot lebontó enzim termelődése, hiszen akárcsak az emlős állatok esetében, csak a szopási időszakban termelődik laktázenzim, majd ez később inaktiválódik.

Mindez egyébként hidrogénkilégzéses teszttel mutatható ki, melynek lényege, hogy a kilélegzett levegő hidrogéngáz-koncentrációja normális körülmények között nagyon alacsony, azonban a bélben el nem bomlott és fel nem szívódott tejcukrot a bélbaktériumok használják fel és eközben hidrogén keletkezik.

A tehéntej-allergia pedig azt jelenti, hogy a tejfehérjét, más néven a kazeint nem képes feldolgozni a szervezet, ez pedig bőrtesztettel vagy vérvizsgálattal igazolható.     

Felmerül akkor a kérdés, hogy azok az emberek, akiknél nem tapasztalható sem tehéntej-allergia, sem tejcukor-érzékenység fogyaszthatnak-e tejet a mindennapokban?

Le kell szögezni, hogy a tej nem az emberiség alapvető tápláléka, hiszen a természet az állati tejet a szopós állat felnevelésére szánta.

 A tej fogyasztása akkor sem ajánlott, ha rövid távon nem érzékelhetőek a fentebb említett egészségügyi panaszok. Folyamatosan újabb és újabb tanulmányok jelennek meg arról, hogy éppen milyen egészségkárosító anyagokat találtak a tejben, melynek hatásai gyakran csak hosszabb távon érzékelhetőek.

A teljesség igénye nélkül említenék néhány negatívumot:

• Tejfehérjére, vagy más néven kazeinre az egészséges embereknek sincs szüksége, mivel ez rátapad a bél falára és késlelteti, illetve megakadályozza a vitaminok és tápanyagok felszívódását és erősen rákkeltő.
• A tej fogyasztása során bekerülnek a szervezetünkbe a különféle hormonok és antibiotikumok, melyeket a tehenek kapnak.
• A tej fogyasztása egyértelműen kapcsolatba hozható a különböző légúti betegségek kialakulásával, úgymint az asztma, hörghurut, orrdugulás, mivel a tej nagy mennyiségű nyálka termelésére ösztönzi a szervezetet és ez a tapadós nyálka betakarja a finom nyálkahártyákat, elzárva a hörgőket, zavarva a légutakat.